2010. július 8., csütörtök

Marék Veronika: A csúnya kislány



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott:
Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni.
- Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta.
Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.
A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni.
Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek.
- Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy!
A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést.
Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé.
Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta:
Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett.
Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá: - Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog.
A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt.
Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb.
Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány.
A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak.
Ez volt benne:
KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK!
A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott.
Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok!
Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet.
Akkor megjöttek a sünik.
Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét.
- Rajta! - kiáltotta Misuli.
És a Csúnya Kislány nekilátott Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában.
Nini - kiáltott fel Misuli -, hiszen te nem is vagy csúnya!
Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány.
Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt:
- Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni.
Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt.
Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke.
És akkor belépett egy tündér.
Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle: - Ki vagy te?
- Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt!
Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek.
- Rajta, rajta! - kiabálta Misuli.
Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a Vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése